Fejléc

Összefoglaló

 

A talajművelés eszközeinek, gépeinek kialakulása, fejlődése

 

A talajművelésnek ősidőktől fogva a legfontosabb eszköze az eke. Koós Károly írta az ekéről: „Az újabb kőkori vontatott ágas fahusángból a bronzkorban illesztésekkel, a vaskorban pedig vas alkatrészekkel tökéletesített faeke volt az a híd, amelyen át az ember a vadság állapotából a civilizáció felé lépett.”

 

Az eke ősalakját az időszámításunk előtti 4-3. évezredben egymástól függetlenül több helyen is feltalálhatták. Az eke és vele együtt a szántás művelete évezredeken át tartó hosszú fejlődésen ment át addig, amíg a mai formái kialakultak. A fejezet ezt az évezredekig tartó utat foglalja össze, kiemelve azokat a pontokat, típusokat, amelyek egy-egy lépéssel előbbre vitték a fejlődés menetét. A kezdeti időkből (i.e.) az ekével kapcsolatos fennmaradt emlékek (barlangrajzok, kőbe vésett ábrázolások, írásjelek, művészi alkotások (ekevas, csoroszlya, ekehúzó lánc), vagy teljes ekék (wallei, dabergotzi stb.) segítségével vezeti végig az olvasót a fejlődés útján a szerző.

 

Az eke és a szántás fejlődésében elsősorban a kárpát-medencei vonatkozásokat követjük. A világ más tájainak ekéivel csak ott és olyan mélységig foglalkozik a tanulmány, amennyire azt a fejlődéstörténeti vonal végigvezetése megkívánja. Érdekes összeállításokat tartalmaznak a fejlődéstörténeti táblázatok, amelyek

 

- az időszámításunk előtti korok faekéinek a fejlődéstörténetét,

- a középkori ekeábrázolások történeti áttekintését,

- az időszámításunk szerinti 1-18. század ekéinek fejlődéstörténetét,

- a 19-20. század fogatos ekéit mutatja be.

 

Magyarországon a 19. század első felében a földművelés, a szántás még az ősöktől örökölt szokások szerint folyt. A legfontosabb „gépi” eszköz a faeke, a faborona, a seprűborona és a fahenger volt. Széchenyi István reformjai az OMGE (Országos Magyar Gazdasági Egyesület) létrejötte kellett ahhoz, hogy a lassú fejlődés elindulhasson.

Csak a 19. század közepén kezdődött el az akkor korszerűnek nevezhető taligás félvas ekéknek a gyártása.

 

A mezőgazdaságban használatos eszközök fejlesztésére irányuló törekvések változatlanul az eke köré csoportosultak. 1841-ben megrendezték az első ekeversenyt és mezőgazdasági kiállítást Pesten. 1856-ban Mosonban a magyar-óvári gazdasági intézet igazgatója létesített állandó kiállítást és bemutatót szántó-, túró-, halmozó-, töltögetőekékből, boronákból.

 

Az 1870-es évekre a Kárpát-medencében a mezőgazdasági termelés korszerűsítésében továbbra is a talajművelés és eszközei játszották a főszerepet. 1871-ben az 1,1 millió ekéből még 579.000 faeke volt, csak a 20. századra szorították ki a faekéket a félvas és a vasból, acélból készült ekék. Magának az eketestnek a formai kialakulása a 19. század végére fejeződött be, az eketípusok gyarapodása pedig a 20. század elején gyorsult fel. Így a fogatos vasekék virágkorukat Magyarországon az első és második világháború közötti időszakban élték. A fejlődés lassú, majd gyorsuló ütemét, a talajművelés elmaradottságát, felélénkülő fejlődését, társadalmi és gazdasági háttér világítja meg.

 

A vonóerő- változás (állati igaerőről az erőgéppel történő vontatásra való áttérés) természetesen nagy hatást gyakorolt az eke és egyéb talajművelő eszközök kialakítására, fejlődésére. Az eke állatokkal történő vontatásának felváltására az első kísérletek jóval a gőzenergia felfedezése, szolgálatba állítása után következett be (James Watt gőzgépe, 1776). Az első gőzgépes szántásról Angliából 1858-ban érkezett hír. Sok próbálkozás, kísérlet zajlott le addig, amíg az 1850-es évek elején kialakult a billenő eke.

1856-ban kialakult a csörlőkocsis, egygépes gőzeke-szántórendszer, majd ezt követte a kétgépes gőzeke-szántórendszer bevezetése.

 

A Kárpát-medencében az első egy gőzgépes szántást 1861-ben, a kétgépes szántást 1870-ben alkalmazták.

A 20. század első évtizedeiben jelentek meg az önjáró motoros szántógépek. Ezeknél a szántást végző eketesteket és a vonóerőt kifejtő belső égésű motort egy keretszerkezetre helyezték.

Kitér a tanulmány azokra a különleges vagy más néven speciális szántógépekre is, amelyek nem terjedtek ugyan el, de korukban nagy jelentőségűek voltak (gőzásóeke, Mechwart-féle lapáteke, elektromos-, szívógáz-, nyersolajmotoros sodronyköteles szántóberendezés, Mechwart – Bánki-féle petróleumeke, Kőszegi-féle talajmaró).

 

A szántás és az eke fejlődéstörténeti összefoglalását a traktorvontatású ekék zárják le.

Mivel a fejezet felöleli a talajművelést, így áttekintést ad azok eszközeinek, gépeinek fejlődéstörténetére vonatkozóan is (borona, henger, tárcsa, kultivátor).

2011 © Minden jog fenntartva!

info@gepmuzeum.szie.hu