• Főmenü
• Bemutatkozás
• Látogatói információk
• Események, aktualitások
• Állandó kiállítások
• Kincseink
• Történelmi képtár
• Ybl-díjas létesítmény
• Oktató- és Konferenciaközpont
• Tudományos munka
• Múzeumbarát egyesület
• Munkatársaink
• Regisztrált gyűjtő

Az oldal megtekintéséhez ajánlott böngésző:

Összefoglaló

Traktorok alkalmazása a mezőgazdaságban

 

Nicolaus August Otto 1876-ban szabadalmaztatott sűrítéssel működő négyütemű motorjával néhány év alatt háttérbe szorította a kezdeti motorszerkezeteket.

Daimler és Benz a gyors járatú motorok (160-180 helyett 800 ford./perc) létrehozásával megalapozták a motoros közlekedési eszközök kialakulását.

 

A mezőgazdaságban használt motoros erőgépek a „magajárókkal” együtt, fokozatosan alakultak ki. Először stabil gépekként, majd gőzlokomobilok mintájára alvázra szerelt mobil, vontatható erőgépként jelentek meg a 19. század utolsó évtizedeiben. A belső égésű motorral működő traktorok a 20. században, annak első évtizedeiben terjedtek el a Kárpát-medencében.

 

Az első benzinüzemű „traktor” 1893-ban készült el Iowa államban a Waterloo Gasoline Traction Engine Co.-nál. Ez a 20 lóerős gép a Froelich benzinmotoros erőgép nevet viselte. Az 1900-as évek elejére alakultak ki azok a benzin- és petróleumüzemű magajáró erőgépek, amelyek már viselhették a traktor elnevezést. 1906-ban az amerikai Hart Parr cég által gyártott magajáró mezőgazdasági erőgépet „tractor”-nak nevezte el. A kezdeti traktorokat egy előremeneti sebességfokozattal látták el, így ma már felbecsülhetetlen annak a jelentősége, hogy 1906-ban az IHC-traktorokon dörzshajtóművet alkalmaztak, amelynek eredményeként a traktor hátrafelé is mozoghatott.

 

A kerekes traktorok mellett 1907-ben megjelent a lánctalpas traktor is, amelyet Benjamin Holt szerkesztett. Jellemzője volt a Holt-caterpillar traktornak, hogy a kormányzást egy előretolt, páratlan járókerék segítségével oldotta meg a tervezője.

 

1907-ben mutatta be az amerikai Ford-cég az első kezdetleges traktorát, amelynek a továbbfejlesztett változata az egész világon ismertté vált.

 

1907-1913 között számos olyan megoldás jött létre, amikor az erőgépet (motort) közvetlenül a munkagépre szerelték, magánjáróvá téve azt. Ezek egy része nem jutott túl a kísérleti megoldáson, kisebb hányaduknál pedig néhány évtizedes üzemelés után szüntették meg a gyártást. A különleges, önjáró munkagépek közül a legnagyobb sikert a motoros ekék érték meg, amelyek közül a Kárpát-medencében egyik legismertebb típus a Berlinben gyártott Stock motoros eke volt. 1909-ben került bemutatásra a Kőszegi-féle motoros talajművelő gép is, amelyet inkább csak műszaki érdekességként vettek számba.

 

Az 1910-ig kialakult traktorokra jellemző volt: az önműködő szívószelep, a röpsúlyos fordulatszám-szabályozó, a billenőmágneses elektromos gyújtás, az U-acélból készült alvázszerkezet, az öntöttvas fogaskerekek, a külső burkolat hiánya, a néhány fogaskerékből álló hajtómű, egy előre- és hátrameneti sebességfokozat és az álló elrendezésű egyhengeres motor.

 

1913-ban a Wallis gyár kialakította a külön alváz nélküli traktorát, amelynél a hajtóműházzal egy darabból készült forgattyúsház képezte az alvázat.
Az első világháború szükségessé tette olyan mezőgazdasági erőgépek szerkesztését, amelyek a hagyományos üzemanyag helyett (benzin, petróleum, gázolaj) más anyagok (faszén, kukoricacsutka, fa) elégetéséből nyertek energiát. A létrehozott szívógázmotorok elégíthették ki ezt az igényt, amelyeket stabil, lokomobil és magajáró kivitelben egyaránt alkalmaztak.

 

1914-től jelentek meg a magyar mezőgazdaságban az izzógömbös, kétütemű, nyersolajüzemű traktorok – Svenson Avance, Munktells -,  majd egy évtizeddel később kezdetét vette a magyar izzófejes traktorok gyártása.

 

1917-ben a Ford Motor Company megkezdte a nagy szériás „Fordson F” típusú traktorok gyártását, amelyekből

egy évtized alatt 750 ezer hagyta el a gyárat és áramlott szét a világ mezőgazdaságába. A Ford-traktor az 1920-

1930 között időszakban a magyar traktorpark meghatározó gépe volt.

 

1920-ban az IHC traktorgyár forgalomba hozta a teljesítményleadó tengellyel felszerelt traktortípusát.

A dízelmotor feltalálása óta (1987) egyre többet foglalkoztatta a szerkesztőket a lényegesen olcsóbb üzemanyag, a gázolaj traktorokban történő felhasználásának kérdése. Előbbrelépés e téren 1922-ben következett be a kompresszor nélküli dízelmotor feltalálásával. 1923-ban először alkalmaztak kompresszor nélküli dízelmotort a Benz-Sendling motoros ekén. Ezt követően 1924-ben megkezdődött a kompresszor nélküli dízelmotorokkal szerelt Benz traktorok sorozatgyártása.

 

A traktorok fejlődésében újabb fontos állomás volt 1929-ben a vontatási mechanizmus tökéletesítése, a hárompont felfüggesztés elvének gyakorlati megvalósítása a John Deere traktoron. A mechanikus hárompont felfüggesztés bevezetése után egy évtizeddel később Harry Ferguson szerkesztette meg a hidraulikus rendszert, amely a traktorokon általánossá csak a második világháború után vált.

 

A 20. század negyedik évtizedének végéig minden lényegesnek nevezhető szerkezeti elem együtt volt a mezőgazdaságban használt traktorokon, ami korunkban is jellemző. Így az öntvényből készített, egy darabból álló váz, a kopásnak kitett alkatrészek cserélhetősége, a nyomás alatti kenés biztosítása, a levegőszűrők tökéletesítése, az elektromos gyújtás és világítás kialakítása, zárt hűtési rendszer, a súrlódó helyeken gördülőcsapágyak, hőkezelt acél alkatrészek, teljesítményleadó tengely, a mechanikus, majd hidraulikus hárompont-felfüggesztés, fúvott gumiabroncsok, formatervezett külső burkolatok, vezetőfülke alkalmazása és elterjedése.